vasárnap, 11 december 2016
< >

Bio agavé cukor

250g

Kókuszvirág cukor

500g

Lágy sötétbarna nádcukor

500g

Mauritiusi nádcukor

500g

Bio kockacukor

500g

Nádcukor vagy fehér cukor


 

A középkori krónikások, mint kedvelt és értékes ritkaságot említik a természetes cukorféléket. Mára azonban a finomított kristálycukor vált általánosan használt közélelmezési cikké, amelyet gigantikus mennyiségben készít az ipar. Az Ázsia déli részein őshonos cukornád levét már a történelem előtti időben alkalmazta a bennszülött lakosság. Ez a friss lé egy szokatlanul édes, aromás, rendkívül finom növényi nedű. A nádszirup híre és használata olyan országokba is eljutott, amelyek nem voltak cukornád termelők.

Így még az ókorban átterjedt Egyiptomba a cukornád használat. Majd a középkor beköszöntével a cukornádat megismerték Dél-Európa országaiban is. Az újkor kezdetén azonban Európából Észak-Afrikába szorult ki a cukornádtermelés, míg végül az Újvilágban honosodott meg. Európa édes íz iránti vágyát ezután más módszerekkel kezdték csillapítani.

 

Agavé cukor – hatásai, tulajdonságai

 

Egy új, különleges, egészséges és praktikus édesítőszer az agávé cukor, amely egyesíti az szirupok jótékony hatásait a por vagy kristály formátumú cukrok könnyű felhasználhatóságával. Az agávécukor koncentrált agávé szirup.

 

Az agávé növényből nyert nedv alacsony hőmérsékleten való besűrítésének eredménye. Mellékízmentes, tehát süteményekben, ételekben egyszerűen felhasználható. Por formájú, tehát a recepteket víztartalmával nem befolyásolja. Ugyanakkor édesebb, mint a fehér cukor.

Enyhén hűvös érzetet kelt, mint a szőlőcukor, amikor megkóstoljuk. A jó minőségű agávécukor tartalmaz E, C, D vitamint, illetve kalciumot, vasat, cinket, magnéziumot és egyéb tápanyagokat is.

Bár fruktóztartalma magas, ezért túl nagy mennyiséget nem jó belőle sem fogyasztanunk, de glikémiás indexe alacsony (28-32 közt mozog) és ez adja egyik jelentőségét.

 

Pakisztán „ajándéka” – a Himaláya só

 

Hogy milyen fontos szerepe van életünkben a sónak, azt szólásaink-mondásaink, babonáink is nyomatékosítják.
Biztosan mindenkit elküldtek már a sóhivatalba, vagy látott valakit, aki éppen sóbálvánnyá változott tehetetlenségében. Állást foglalt arról, hogy mi az élet sava borsa, vagy megijedt, ha kiborult a só, nehogy paprikás legyen a hangulat.

 

Tudjuk, hogy időnként a vén kecske is megnyalja a sót és talán mi is vetettünk sót tűzre, hogy csillapítsuk az indulatokat.

A Bibliában is olvashatunk a sóról. Jézus mondja a tanítványainak: “Ti vagytok a föld sója”.

Régen előfordult, hogy a sót fizetőeszköznek is használták, innen a salarium, salary =fizetés, kifejezés (sal=só).

 

Édesítők nem csak gyermekeknek

 

Egészséges édesítők nem csak gyermekeknek. A gyerekek imádják az édeset. Egy gondos szülő feladata, hogy ezt a vágyat megfelelő ételekkel és édesítőkkel csillapítsa. A kicsiket az édes íz egyrészt az anyatejre emlékezteti, ami az anyához való kötődésük miatt fontos számukra, másrészt ösztönös igényüket fejezik ki, amikor édesség iránt áhítoznak.

Hogy mi lehet ez az ösztönös igény? Összehasonlítva, az emberi DNS 98%-ban megegyezik a csimpánz DNS-ével. Ez nagyon magas szám, hiszen 2%-nyi eltérés akár két ember között is megfigyelhető.

 

Ebből sok tudósnak, köztük Linné-nek, Darwinnak akik az evolúció elmélet és rendszertan megalkotói, adódott az a felismerés, hogy egy ember számára a természetes étrend nagyban kell, hogy hasonlítson a természetben élő emberszabásúak táplálkozására.

 

A varázslatos ízű kókuszvirágcukor

 

A kókuszcukor a kókuszpálma virágjának nektárjából készült cukorkülönlegesség. A nádcukor, illetve a gabonákból és egyéb alapanyagokból készült szirupok alternatívája. Íze egyedülállóan karakteres, mégis lágy, enyhén karamellás, meleg hatást kelt. Felhasználható bármilyen hideg vagy főtt, sült étel, illetve italok édesítéséhez. Azokban a készítményekben pedig, ahol eleve egy karamellás íz a jellegadó, mint bizonyos süteményeknél, például a dobos torta, ott garantáltan nagyszerű ízt biztosít.

Kávékhoz, karamellás tejhez, kakaó, vagy karob italhoz is kiválóan harmonizál. A fehér cukor természetes kiváltója lehet. A goffri, palacsinta, müzlik, távol keleti ételek vagy akár egzotikus koktélok, mártások, szószok páratlan édesítője.

Thaiföldi ételkülönlegesség például az sütemény, mely kókuszcukorból, kókusztejből, rizs és liszt felhasználásával készül. Ha édes ételt készítünk vele, akkor ízével biztosítja, hogy akármilyen finom is, amit készítünk, azt még finomabbá varázsolja. 

 

Vegán életmód 1.

 

Eszünk, ha éhesek vagyunk, eszünk, ha boldogok vagyunk, eszünk, ha szomorkodunk. Eszünk, ha összegyűlik a család, eszünk, ha ünneplünk, eszünk, ha gyászolunk, eszünk, ha randevúzunk. Eszünk reggel, délben, este… de sokunknak nem mindegy, hogy mit.

A manapság oly divatos gasztronómiai blogok és műsorok, illetve az egészséges életmódról szóló könyvek, cikkek, előadások egyaránt fókuszba emelték az étkezést.


A sok nézet közül a vegán, azaz tisztán növényi életmódra fordítjuk most a figyelmünket, ami egyre nagyobb ismertségnek és népszerűségnek örvend, azonban sokakban számos kérdést és ellenérzést kelt. Tisztázzuk hát a vegán életmód legalapvetőbb tudnivalóit.

 

Édesítő körkép a piacról

 

Manapság elég nehéz kiigazodni az édesítők piacán: nádcukor, fehér és barna cukor, fruktóz, gyümölcscukor, xilit nyírfából, juharszirup, méz, agavé, rizs, árpa maláta, tápióka, kukorica maláta, szilva, datolya, tönköly búza, zab, füge szirupok. A teljesség igénye nélkül mi mégis szétnéztünk.

Így felmérés szerint hazánkban az egy főre jutó cukorfogyasztás eléri a negyven kilót. Ilyen adat mellett nem mellékes, hogy édesítő gyanánt mit veszünk magunkhoz.

A kristály cukor ill. barna cukor-egyre megy! A fehér cukor egészségtelen hatásairól sokat lehet olvasni. Orvosok és kutatók szerint a trombózis, szívinfarktus, köszvény és különféle emésztőrendszeri betegségek kialakulásában is szerepet játszik fogyasztása. Szerencsére egyre inkább beépül a köztudatba, hogy érdemes mellőzni ezt az agyonfinomított és természetesnek koránt sem mondható édesítőt.

 

A nádcukor története

 

A nádcukor nem egy új keletű divathóbort legújabb hulláma. Igazság szerint jóval korábban jelent meg az emberiség történetében, mint a répacukor, amit ma fehér cukorként ismerünk.

Az Ázsia déli részein őshonos cukornád levét már több ezer éve alkalmazta a bennszülött lakosság. Édes aromás ízének híre és használata olyan országokba is eljutott, amelyek nem voltak cukornád termelők. Már ókorban átterjedt Egyiptomba a cukornád használat, majd a pár száz évvel később Dél-Európa országaiban is.

A répacukor használatának ötlete ehhez képest gyerekcipőben jár, bár mára ez honosodott meg szinte mindenütt a világon. 1802-ben nyitották az első répacukorgyárat Sziléziában. Még ötven évet kellett várni ahhoz, hogy a nádcukor legkomolyabb versenytársává váljon a répából készült kristálycukor.

A kristálycukor számos egészségre ártalmas hatása közül csak néhányat említünk meg.

 

Sörélesztő – A természetes étrendkiegészítő

 

A tablettás sörélesztő használata mint étrendkiegészítő, sokak számára ismert.

A tudatos és természetes életmódot követők között bevált szokás az étel sörélesztővel való ízesítése.

 

Ez egy „hagyományos étrenden” élő ember számára akár furcsa jelenség is lehet. Hiszen miért tenne az ember sörélesztőt a főzelékébe vagy a köretére? A választ a sörélesztő csodálatos tulajdonságai adják meg: azon túl, hogy a sörélesztő tablettához képest a pehely vagy por formátum finom is, a sörélesztő egy igazi B-vitamin kincsesbánya.

Található benne B-komplex, ami tartalmaz B1 vitamint (thiamin), B2 vitamint (riboflavin), B3 vitamint (niacin), B5 vitamint (pantoténsav), B6 vitamint (piridoxin), B9 vitamint (folsav), H vagy B7 vitamint (biotin) és egy kevés B-12 vitamint is.

 

Mauritius, a nádcukor egyik hazája

Napjainkban a cukorfogyasztás természetessé vált, olyan termékek léptek piacra mint a kókuszvirág cukor, nyírfacukor, ám még mindig a nádcukor a legkelendőbb. A Mauritiusi nádcukrot nem kell bemutatni, minőségi, „tápegész” cukor.

De mit tudunk Mauritiusról? Sokak szemében egy trópusi paradicsom, amit a prospektusok fotói alapján megálmodik az ember. Pedig ma már több annál.

Mauritius kis szigetállam az Indiai-óceánban, Madagaszkártól 900 km-re keletre. Éghajlata szubtrópusi, télen sincs 18-20 foknál hidegebb. Az európai hajósok közül 1500-ban a portugálok fedezték fel a szigetet, de nem telepedtek le. 100 évvel később a hollandok nevezték el Mauritiusnak. A hollandok kezdték el a cukornádtermelést is, de később elhagyták a szigetet.

1719-ben  XV. Lajos az Indiai társaságnak adta a szigetet, akik az első komoly fejlesztéseket végezték el. 1745-ben elkészült az első cukornádmalom, ahol már cukrot is előállítottak. 1810-ben az angolok elfoglalták a szigetet, de ott maradtak a franciák is. Később hivatalos nyelv lett az angol, de franciául még mindig többen beszélnek.

1968-ban függetlenségi harcok indultak, és nyert a függetlenség. Mauritius ma már köztársaság, ahol békében megél egymás mellett több különböző kultúra. A lakosság 70%-a indiai, nagyobb népcsoport még a kreol, kínai, és francia. Így európai, indiai, kínai és afrikai kultúra keveredik a szigeten, izgalmas sokszínűségben. Megtalálhatók itt templomok, mecsetek, kínai pagodák, és buddhista sztúpa is.

Talán a sokszínűségnek és az egymásra utaltságnak is köszönhető, hogy Mauritius az utóbbi években gyors fejlődésnek indult, az éves gazdasági növekedés 5-6%. A régebbi egyszerű mezőgazdaságra alapozott állam, mára diverzifikált gazdasággá vált növekvő iparral, pénzügyi rendszerrel. A népsűrűség is meglepően magas – 600 fő/négyzetkilométer – a magyarországi 108-hoz képest. A kiváló éghajlat miatt cukornádat termelnek a művelt földek 90%-án, de nőtt az idegenforgalom, a textilipar, és a bankszektor is. Az ország exportjának 25%-a cukornád.

Az ipar növekedésének ellenére a sziget nagy része megőrizte trópusi paradicsom voltát. Bámulatos színű tenger, vakítóan fehér homok, gyönyörű pálmák és növényzet, trópusi vízesés, ez ma Mauritius, a nádcukor egyik hazája.

Dr. Jakab Tibor belgyógyász szakorvos, természetgyógyász véleményét kérdeztük...


- Hippokratész azt írta, hogy a „halál a belekben lakozik”. Első olvasatra meglepő nézet, mert az ember inkább azt gondolná, hogy a szív, a tüdő, vagy éppen az agy betegségei sokkalta veszedelmesebbek, mint a bélműködés zavarai.

 

A máig nagy tiszteletnek örvendő görög orvos azonban mégis elsősorban a belek egészségének fontosságát hangsúlyozta! Gondoljuk át alaposan ezt a véleményt, és rájövünk arra, hogy komoly igazságtartalma lehet. Ha az ember bélműködése ugyanis nem megfelelő, a tápanyagok, vitaminok, nyomelemek nem szívódnak fel, nem kerülnek a szervezetbe, különféle hiányállapotokat okozva.

 

A táplálék a felszívódás lehetőségének hiányában a belekben pangva egyszerűen elrohad, kedvező feltételeket szolgálva a kóros gombák, baktériumok elszaporodásához. Mindezeknek hiánytünetek, kisebb-nagyobb pangások, enyhébb mérgezettségi állapotok, hasi feszülések és görcsök, következményes keringési zavarok, székletzavarok, lesznek a következményei...